A film dramaturgiájának legfőbb mozgatórugóját Erka kutatása jelenti - a múltban és a keretjáték jelenében egyaránt. Oknyomozása során - amelynek centrumában a Miloták állnak - saját egzisztenciális kérdéseire keresi a választ, amely az ő számára végsősoron csak a mentális megrendülést, majd a teljes összeomlást eredményezheti.
Kérdésfeltevései három dimenzióban történnek: Egyrészt megpróbálja kifaggatni életének jelenkori részeseit - elsősorban Milota Györgyöt, illetve Kohutot, Kohutné Mucikát, Zsófi nénit, Milota Jánost és Hulina Józsefet. Másrészt az analógiákat keresi saját élete és a színdarabban általa játszott Zsófié között. Harmadrészt mindezek alapján megkonstruál magának egy szubjektív, sokszor csak fantáziáló-találgató "történelmi filmet", amely őbenne pereg, s amelyet olykor "átigazítanak" vagy cáfolnak a visszaemlékezők. A film struktúrája e három dimenzió váltogatásából épül fel - mindhárom a saját tiszta dramaturgiáját követve s önálló képi világát dolgozva ki.
Ahogy Erka ezen az úton végighalad, egyre nagyobb horderejű kérdésekkel szembesül. Az első szinten a magánéleti választások kilátástalanságát, a vágyak reménytelenségét, a dilemmák, a hazugságok, csalások, bűnök és szenvedések generációkon át való ismétlődését ismeri föl Hulina Zsófia történetében. A második szinten mindez azzal tetéződik - Kohut szüleinek és Milota Györgynek a háromszögében -, hogy a reménytelenség ismétlődése a saját sorsában is törvényszerű: Ő, Erka két féltestvérrel kínlódja végig egész életét - vízója szerint mindketten az öreg Milota fiai. A harmadik szinten pedig - haldokló anyját faggatva - már az a kényszerképzete támad, hogy ő maga a harmadik féltestvér, s hogy ezért a vérfertőzés átka ül ezeken a reménytelen viszonyokon. Mindeközben valóságos körülményei és életfeltételei is összeomlanak: elveszíti az állását, szakít mindkét szerelmével - közben örökre meddővé vált -, az anyja meghal, legvégül pedig a számára legfontosabb embert, Milota Györgyöt sem találja már életben, a rituális öngyilkosságot, a méhek általi agyoncsíptetést választja tehát.
A film szerkezetét a helyszínek is pontosan le kell hogy képezzék. A középpontban az a hajdani kereskedőház áll - egy kúria- vagy villaszerű épület -, amely Hulina Zsófi szülőháza, Wallingerrel való összeházasodásának színtere, egykori Volksbund központ, amely a kitelepítések adminisztratív központja lesz, majd betelepülőknek utalják ki, azután pártház céljára rekvirálják, a rendszerváltás után pedig előbb öregotthonná alakítják át - itt, az eredeti helyszínen próbálják azt a színdarabot, amely ugyancsak e ház körül forog -, hogy végül az örökös és privatizátor Hulina mulatót és motelt ("kuplerájt") nyisson benne. A jelenkori keretjáték tágabb helyszíne maga a falu - kitüntetetten Milota méheskertje -, valamint a város, ahová Erka és az anyja, illetve Milota János elszármaztak, s ahonnan visszajárnak. Ebből a jelenidőből és e helyszínekről lép ki Erka belső filmje a múltba - Hulina Zsófit, Wallingert, az ifjú Milota Györgyöt és a Kohut házaspárt követve.
A filmben megelevenedő személyes sorsok - boldogságok, boldogtalanságok és tragédiák - generációkon való átörökítését, a történelem változó kulisszái előterében lejátszódó privát életfordulatok ismétlődését hangsúlyos szereplő-azonosságokkal kívánjuk tudatosítani. Erka például - önnön civil figuráján kívül - nemcsak a színdarabbeli hősnőt, hanem "belső filmjében" modelljét, Zsófit, sőt saját fiatal anyját, Annát is eljátssza. Milota György a darabbeli csábító szerepén túl megformálja ennek filmbeli alakját, Milota Mihályt, aki a valóságban az apja volt. A fiatal Milota Györgyöt Erka filmjében evidensen a fia, János játssza. Azonos színész játszaná továbbá a két Kohutot, valamint Wallingert és a fiát, Hulinát, stb. Amikor azonban ugyanazzal a színésszel játszatunk például apát és fiút, nem azt várjuk a nézőtől, mint hagyományosan, hogy ezt ne vegye észre" - ellenkezőleg, az ismétlődést, az azonosságot ill. különbséget akarjuk hangsúlyozni, vagyis eljárásunk hangsúlyozottan koncepciózus volna, amitől termékeny feszültséget remélünk történelmi léptékű időket átívelő filmünknek.

A FONTOSABB SZEREPLŐKRŐL

A történetben fölvonuló főbb szereplők a következő négy család tagjai:
1. Milota György, a férfi-főhős, valamint apja (Mihály), felesége (Mária) és fia, János
2. Rost Erka, a főhősnő és anyja (Anna) - s ide kapcsolható Anna hajdani szerelme, Kuhajda Samu, későbbi téesz-elnök, aki Milota György barátja.
3. Kohut Mihály, valamint anyja (Mucika), apja (József) és anyai nagyanyja (Rózsika)
4. Hulina Zsófia, a volt férje, Wallinger Ferenc, valamint fia, Hulina József.

Rost Erka apa nélkül nőtt fel, s talán ezért örök kereső - karakterét illetően és egzisztenciálisan - még harmincon túl is, amikor végre nem térhet ki a válasz elől. Alkatának egyik fele - intelligenciája, esze, szervezőkészsége és nyitottsága - alkalmassá teszi arra, hogy öregotthont vezessen, színelőadást szervezzen és abban játsszon. Másrészt azonban kivételes érzékenysége, érzelmi fölfűtöttsége és szenvedélyessége bizonytalansággal, erős szorongással párosul, hogy kétségbeesésében kiszolgáltatottá váljék mentális sérülékenységének, meddővé válásakor elmélyülő fölöslegesség-érzetének, s végül szuicid hajlamának.

Milota György elsősorban Erkának - de egész életében az őt körülvevőknek is - a vitalitást, a "mindent túlélni, s ezt közben lehetőleg élvezni "parancsát jelenti. Páratlan intelligenciájú, kivételes mesélőkészségű, érzelemteli, tanulatlan ember, akiben az ellenállhatatlan férfibáj még hatvanas évei közepén is jelen van. Ugyanakkor mindig szinte csak önmagára figyelt, mindenkit ledumált a színről, s meglehetősen önző volt és erkölcsileg ingatag - ezzel is szembe kell végül néznie, amikor életére visszatekintve, búcsújában gyengeségeit, élethazugságait és veszteségeit is kénytelen számbavenni.

Milota János az apja árnyékában elfojtott, többre hivatott - de magának is folyton csak ígérgető -, halogató, határozatlan, gyenge férfi típusa. Érzékenysége, műveltsége, kifinomult érzelmi intelligenciája arra ugyan alkalmassá teszik, hogy Erka - egyébként sem látva maga körül jobbat - beleszeressen, ám ahhoz János kevésnek bizonyul, hogy igazi felelősséget viseljen akár a saját magánéletéért, akár a családjáért vagy Erkáért. Munkájában csakúgy, mint privát életében képtelen a terveit valóra váltani, s viszolyog attól a féle kutakodástól, amit Erka művel, s ami jóra nem vezet.

Kohut Mihály sokkal határozottabb s egyben érzéketlenebb Jánosnál, érzelmileg is kevéssé intelligens, sőt, harsány karaktere mély lelki sérülést leplez. Képtelen kibékülni szülei emlékével, apjával, akit halálában is megvet, valamint anyjával, aki gyanús viszonyok és álmok-hazugságok közepette hagyta el őt. Kohut az új viszonyok közt előremenekülve szeretne a cél felé törtetni és boldogulni, de nem elég intelligens hozzá. Amatőr "művészként", színjátszóköri rendezőként pedig veszélyesen tehetségtelen és erőszakos.

Kohutné Mucika ifjúkorában testileg rendkívül vonzó, becsület és morál tekintetében meglehetősen gátlástalan nő volt. Az a fajta, aki ugyanakkor gyermeki fölszabadultsággal és pimaszsággal képes az életet élvezni, az élvezeteket habzsolni és - a szó szoros értelmében is - veszélyesen élni. A végzet asszonya szerepében imád tetszelegni, az érzéki álmodozás és a nagyszabású iránti vágyakozás beteges hazudozóvá s már-már félőrültté teszi. Időskori magányában - a felelősséget elhárítva magától - különbejáratú mítoszokat kreál élettörténetéből.

Hulina Zsófi idős asszonyként jelenik meg a keretjátékban, aki hiába remél segítséget egy számára rokonszenves közegben saját múltja - becsapott, vesztes, küszködő élete - megértéséhez. Legkevésbé a fia, Hulina József érti meg, aki hiába csügg majomszeretettel az anyján, az a haszonelvű és lelkiekben kiműveletlen gondolat- és érzelemvilág, amelyben ő mozog, képes az anyját halálra sérteni.

Wallinger Ferenc egy jókedélyű, dörzsölt svihák, a jég hátán is megél, jó humora és még Milotánál is nagyobb szája van. Mindig tudja, mitől döglik a légy, ismeri a kiskapukat, erkölcsi megfontolások ritkán gátolják (amikor megszorult, még a bűnöktől sem tartotta távol magát). Ugyanakkor nagy szíve és hatalmas szeretetigénye van, amit ritkán tud kielégíteni, mert nem csupán előnytelen külsejű, hanem végsősoron viszolyogtatóan elviselhetetlen modorú, önfegyelmet nem ismerő, közönséges ember. Zsófinak kínos beismerni, hogy ifjúkorában - tapasztalatlanul - lényegében egy kedves svihák széptevő szélhámosságának esett ő áldozatul.