Filmünk az egymás sorsával összefonódó, többgenerációs családok olyan közös történetét beszélné el, amely végigível a II. világháború utáni Magyarország történetén. Sváb-tót vegyesházasság a hazai németek kitelepítése idején, egy családapa önkéntes száműzetése - egy imádott nőt követve az internálásba -, egy falusi kulákfiú feketézése és veszélyes szerelmi kalandja az ötvenes évek Budapestjén, egy magasrangú tiszt kikapós feleségének "irodalmi özveggyé" való átalakulása, a vidéki téesz-anyagbeszerző pesti élete a hatvanas-hetvenes években, egy apátlan lány szerelem- és apakeresése, valamint egy Németországból hazatért vállalkozó miatt meghiúsult színielőadás 1997-ben a falusi szeretetotthonban - a cselekménynek ezek a slágvortjai.

Történetünk kezdetén, 1997-ben öregotthonként működik az a ház, amely nemcsak helyszíne volt a mindenkori lakók - családok, generációk - egymásba fűződő sorsának, hanem saját múltjával szimbolizálja is az ország előző fél évszázadát. Kereskedőháznak épült egy olyan faluban, ahol hagyományosan német és szlovák nemzetiségűek éltek egymás mellett, legtovább pártháznak használták, hogy végül kétes hírű mulató váljon belőle. Egyelőre azonban még szeretetház - Rost Erka vezeti harmincegynéhány évesen, akinek legfőbb támasza és bizalmasa az öreg Milota György, a ház gondnoka, akihez Erka gyakran látogat ki a méheskertbe.
Erkát a szeretetotthonban látogatja a megyeszékhelyről élettársa, Kohut Mihály népművelő-amatőr-rendező a barátjával, Milota János újságíróval (Milota György fiával) - éppen színdarabot írnak és próbálnak. Veszekedés tör ki - látszólag a szöveg ürügyén, de ahogy ketten kétféleképp instruálják Erkát, abból kiütközik, hogy ők férfiként is meghatározói a lány életének: Erka korábban szeretője volt az egyébként nős Jánosnak, sőt, vissza szeretné hódítani, miközben Erka élettársa, Kohut a jelek szerint máris kikezdett Magdussal, a gondozónővel, aki szintén játszik a darabban.
Erka fölismeri, hogy helyzete rímel az általa játszott hősnő sorsára - a darab az öregotthon egyik lakójának, Zsófi néninek az élettörténetéből íródik. Hulina Zsófi szlovák származású létére egy német nemzetiségű kereskedőhöz ment férjhez a háború alatt, s épp ebben a házban, a mai szeretetotthonban kezdték közös életüket, amely eredetileg az ő szülőháza volt. Zsófi néni elbeszélése - amelynek egyes mozzanait mint színjáték-jeleneteket próbálják - filmként is fölidéződik Erka képzeletében, amelyben szintén ő jelenik meg Zsófi szerepében.

Hulina Zsófi 1945-ben arra vár, hogy hazakerüljön az oroszok fogságába esett férje, Wallinger Ferenc, akit a háború alatt az SS-be soroztak be. A magányos, kisgyermekes Zsófit látogatni kezdi régi ismerőse, egy ötven körüli, családos férfi, bizonyos Mihály (a darabban, de aztán Erka "belső filmjében" is Milota György játssza), aki beleszeretett a fiatalasszonyba, de a vallomásig sem jut el.
Megérkezik a fogságból Wallinger, a férj - rekvirálásból származó ékszerekkel vesztegetett meg szovjet tiszteket -, ám a házasság megromlik, a kereskedő hűtlenkedik. A bajt csak tetézi, hogy a család fölkerül a kitelepítendő svábok listájára, sőt, épp az ő házukban foglal magának irodát a kitelepítési biztos (Zsófi néni naplója szerint: K. József). Zsófi - annak fejében, hogy a hivatalnok törölje őket a listáról - fölkínálja magát K.-nak. Férje azonban - hogy követhesse szeretőjét, aki már a Németországba tartó vonaton ül - titokban visszaíratja magát, Zsófit és a gyereket pedig itthon hagyja. Házukat viszont a hatóság üresnek tekinti, és odatelepít egy székely menekült családot - házaspárt nagylánnyal -, akikkel áldatlan viszonyok közt kell együtt lakniuk. A csinos és agilis székely lány, Mucika - a darabban és a filmben Magdus alakjában jelenik meg - hamarosan hasznos politikai kapcsolatokra tesz szert, és internáltatja Zsófit a kisfiúval együtt.

Erka fölkeresi méheskertjében Milota Györgyöt, és őt is kikérdezi az esetről. (Az öreg maga is érdekli persze a lányt, hiszen imádja, és nemcsak a fia miatt, akiről több mint egy évtized után is képtelen végleg lemondani.) Az öreg Milota elárulja, hogy a Zsófiba reménytelenül szerelmes férfi az ő apja, Milota Mihály volt, aki az elhagyott fiatalasszonyt aztán még arra is csábította, költözzenek át együtt Szlovákiába.
A történet ismét "Erka filmjében" elevenedik meg: 1947-ben megkezdődik az "anyaországba" kitelepülni szándékozó hazai szlovákok összeírása is - Zsófiék házában (ahol már Mucikáékat is meg kell tűrniük) - összeíró-biztosként ismét K. József jelenik meg. Zsófi ellenáll Milota Mihálynak, nem hajlik ajánlatára - nem ellenkezhet viszont, amikor Mucika ármánya folytán gyerekestül telepítik ki egy cukorgyári kolónia cselédlakásába, a gyár körül pedig segédmunkára kötelezik.
Milota Mihály - aki mint "szabotáló kulák" megjárta közben a munkatábort is - elhagyja feleségét, hogy fölkutathassa Zsófit. A fiatal Milota György ezért összetűz az apjával, aki éppen a kuláküldözés idején hagyja magára az agyonsanyargatott mamát.

Az öregotthonban meglátogatja Zsófi nénit a fia, Hulina József vállalkozó - az eredeti Wallinger helyett az anyja nevét használja -, aki egyetemista korában disszidált az NSZK-ba, kitelepített rokonai segítségével később vállalkozást alapított, hogy a rendszerváltás után hazatelepüljön, és a környék dinamikus nagyvállalkozója legyen. Ezt az öregotthon-házat is ő bővíttette lakópavilonokkal bentlakásossá. Hulina - noha nős - afféle patrónusi-főnöki stílusban udvarolni kezd Erkának, aki azonban a családjáról kérdezgeti inkább. Meglepődik, hiszen azt hitte, Hulinát a kitelepített apja indította el Németországban az üzleti életben.
Nem, szó sincs róla, habár neki is azt hazudta gyerekkorában az anyja, hogy a papát erőszakkal toloncolták ki mint svábot. A németországi rokonoktól tudta csak meg, hogy a papa ki sem települt, Magyarországon maradt. Amikor Hulina először jött haza, '90-ben Wallinger üzent érte, látogassa meg Pesten. Betegen, elszegényedetten kért segítséget a fiától, és bevallotta, hogyan csapta be a mamát egy nő miatt, hogy szöktek meg a kitelepítővonatról, miként került Pestre, s hogyan lett piacfelügyelő és rendőrségi összekötő, majd anyagbeszerző, végül perbe fogott, szélhámos csaló.
Erka képzeletében - azaz filmen is - megjelenik, amit Hulina mesél, miközben a vásárcsarnokban föltűnik a fiatal Milota György is, aki az ötvenes években - hogy a család helyzetén javítani próbáljon - Pestre kezd járni feketézni mindenfélével, ami kelendő. Itt haverkodik össze Wallinger segéd-piacfelügyelővel, akiben a falujabéli Hulina Zsófi volt férjét ismeri föl.
Eközben Milota apja, Mihály félkegyelmű csavargónak tettetve magát költözik be a cukorgyár mellé egy istállóba, hogy segíthessen az imádott fiatalasszonynak, Zsófinak a rá kirótt nehéz fizikai munkában.
S míg Hulina történetei segítségével sem jut előbbre Erka meghódításában, Milota György is szeretne tisztán látni - megpróbálja tehát megtudni Zsófi nénitől, hogy a papa, Mihály vajon mindvégig reménytelenül epekedett-e.

A színtársulat azt a jelenetet próbálja, amikor a svábok, illetve a szlovákok kitelepítésének valamikori hatósági embere - akit Kohut Mihály alakít - 1949-ben visszajön a házba, ahol már csak Mucikáék laknak. (Mucika - akit Magdus jelenít meg - azóta, hogy kiüldözte Zsófit és a kisfiát, a kommunista pártban ápolt intim kapcsolatai révén óvja anyját, Rózsit a kuláklistától.) A váratlan látogató, K. József azonban ismét kitelepítési végzést hoz, a házat foglalja le ugyanis pártháznak, mert ő lett az új párttitkár.
Az öreg Milota próba után fiának barátját, a rendezőt a szüleiről kezdi faggatni - nagyon ismerős neki ugyanis a Kohut név, egy magasrangú belügyes tisztet (majd hadbírót) hívtak így. Milota régi barátjával, a volt téesz-elnök Kuhajda Samuval is megbeszéli ezt a gyanúját.
Erkának - aki e találgatásnak érdeklődő tanúja, s aki magánélete csődjére próbál a múltból magyarázatot kapni - ez szöget üt a fejébe. Ezért - miután este félreérthetetlen helyzetben rajtakapja élettársát, Kohutot és a gondozónőt, Magdust - egy veszekedés végén kiszedi Kohutból, hogy hol lakik az anyja. Kohut gyűlöli az anyját, aki egy kisvárosban elváltan él - Kohutot az anyai nagyanyja nevelte föl Pesten -, apja pedig, a valamikori "vérbíró" alkoholistaként végezte, részegen esett neki a radiátornak, úgy halt meg.

Erka elutazik Kohut idős anyjához, aki mint Mucika mutatkozik be neki, majd azzal a további meglepő kijelentéssel, miszerint ő voltaképpen egy "irodalmi özvegy" - mint hajdan ellenállhatatlan nő, vérbő szerelmi históriát ad elő.
Az első csábítási eset szerint - amely Erka fejében ugyancsak filmként elevenedik meg - Mucika szülei mint erdélyi menekültek '45-ben egy kitelepült sváb kereskedő házát kapták meg, amit azonban a helyi párttitkár '49-ben lefoglalt pártháznak. (Zsófiék internáltatását persze kifelejti - de Erka így is ráismer, hogy ez ugyanaz a történet, amit ők játszanak, K. József pedig Kohut Józsefet jelenti.) Mucikának viszont megtetszett a jó svádájú párttitkár, s mivel a szerelme - egy újságíró, aki közben Pestre került, s már versei jelentek meg - amúgy is csak hitegette, ő magába bolondította Kohut Józsefet. Összeházasodtak, s innentől Kohutnak fölívelt a karrierje, belügyi vonalon került egyre magasabb beosztásokba.
Már Pesten következett aztán Mucika másik csábítása: A legnagyobb titokban, éveken át folytatott viszonyt - mint mondja - régi szerelmével, a költővel, akiben csak az volt a furcsa, hogy minden verse a méhekről szólt.

Mucika meséjének "filmjét" Erka képzeletben "összevágja" azokkal a jelenetekkel, amelyek Milota György további elbeszélései nyomán elevenednek meg előtte. Újra szóra bírja ugyanis Milotát - nem ismert-e az öreg valami "méhész-költőt". Milota elneveti magát, mesélni kezd - látjuk is:
A fiatal Milota György 1952-ben megnősül, majd pedig továbbra is Pestre jár seftelni a vásárcsarnoki Rózsi nénihez, akinél szállást is szokott kapni. Egy alkalommal megjelenik ott a kofa lánya - vonzó fiatalasszony -, akit aztán Milota egy éttermi mulatságban lát viszont, mígnem az az éjszaka a mama cselédszobájában, Milota ágyában ér véget. A nő azonban - aki Mucikának hívatja magát - tökéletes titoktartást követel féltékeny férjére hivatkozva, akiről semmit nem hajlandó elárulni.
Mucika története alapján viszont rejtély, hogy az olykor versekkel udvaroló Milotát az asszony emlékezése nagyította költővé, avagy Milota tényleg költő-szerepben szélhámoskodott-e. Milota úgy meséli (és Erka úgy jeleníti meg "filmjében"), hogy a szeretői viszony - Milota pesti útjai alkalmával - fölkorbácsolt testi szenvedéllyel, mégis szerelemtelenül tartott éveken át.

Erka - az öreg történetétől is fölfűtve, tehát egyfajta általános Milota-csábítás bűvöletében - ismét megpróbálja visszahódítani Milota Jánost, aki viszontagságos házassága alatt többször is újrakezdte már vele a szeretői viszonyt. Az újramelegítési kísérletre egy lakodalmi mulatság ad alkalmat, ahonnan a ligetbe szöknek ki, s nem tudni, hogy a szenvedélyes szeretkezésnek most is lesz-e folytatása. János máris hazaindul a feleségéhez, de Erka nem akarja elengedni, beül az autójába, és vele megy. A városban mégiscsak kénytelen elválni tőle - hajnalban megy be a kórházba az anyjához, aki ott ügyeletes nővér. Másnap azonban Erka ismét ott ül Milota méheskertjében, mint minden szerelmi válsága esetén.
Az öreg Milota elbeszélésében a Mucikával való konspirálás egyre veszélyesebb lett: Milotát követik - Wallinger szintén a figyelő-jelentők egyike -, és meg is fenyegetik. 1956 nyarán Milota már menekül az asszony elől, aki azonban egy utolsó találkát kér, és bejelenti: Terhes Milotától, szökjenek meg együtt, de vigyázni kell, mert a férje mindenre rájött, és üldözi őket. Az asszonyon Milota a téboly jeleit fedezi föl már (azt sem hiszi el, hogy a nő terhes) - és hazamenekül a falujába.
Mucika meséje szerint házassága óriási botránnyal, a férj életveszélyes fenyegetései közepette ér véget - Kohut, úgymond, elrabolta tőle a kisfiát (szó sincs róla, hogy a gyerek a szeretőjétől volna), akit ő aztán ritkán látogathatott csak. Sajnos azonban a költő is úgy megrémült, hogy ezután sem lehettek egymáséi. (A történetben hazugságok-szépítések keverednek a valósággal.)

Erka leülteti Kohut Mihályt, összerakja neki a történetek darabjait és az évszámokat, s kikövetkezteti, hogy Kohutnak nyilván Milota György az apja. Aztán az öreg Milotát is fölkeresi ezzel a fölismerésével, de ő tagad. Csak rá kell nézni erre a fiúra, nevetséges, hogy az ő fia volna. Viszont bevallja, ez az ő fejében is megfordult, amikor - ez meg is elevenedik - a forradalom után egy pesti látogatásakor megtudta a vásárcsarnokban, hogy Rózsi néni lányának valóban gyereke született. Mégsem hiszi, hogy az a fiú tőle volna. Egyébként ugyanakkor tudta csak meg azt is, hogy Mucika férje hadbíró, és '56-os ügyekben ítélkezik éppen. Milota örült, hogy a hosszú kalandot ép bőrrel sikerült megúsznia, örömét csak tetézte, hogy végre várandós lett a felesége, és megszülte fiukat, Jánost.
Azt a Jánost, aki neki, Erkának megint a szeretője lett, és aki továbbra sem hajlandó válni. S akivel tizenhárom évnyi szerelmi huzavona után most is ugyanezen veszekednek még mindig. Erkát fölkavarja az öreg Milota története, s ő most már biztosra veszi, hogy élettársának, Kohutnak ugyanúgy Milota György az apja, mint ahogy Jánosnak: Két féltestvért szeret és gyűlöl tehát - egyikkel sem tud élni, egyiktől sem tud megszabadulni.
Ismét megjelenik Hulina, most már hevesebb udvarlásba kezd. Erkának ez imponál, arra gondol, talán ez a határozottnak, gyakorlatiasnak és kiegyensúlyozottnak látszó férfi kiutat is jelenthetne két becsődölt kapcsolatából. Hulina eleinte gyengéd rajongóként viselkedik, ám minél ittasabb, annál követelőzőbb: azonnali eredményt akar. Amikor pedig az erős, sikeres férfi álarca mögül egy szeretetlenségre panaszkodó, lelkileg sérült ember bukkan elő, aki végül már könyörög, ígérget és zsarol, Erka viszolyogva fordul el tőle.

A következő próbára meghozza a díszleteket Milota György öreg barátja és volt téesz-elnöke, Kuhajda Samu, s együtt kezdenek mesélni Milota hatvanas-évekbeli anyagbeszerző-korszakáról - Erka ezt is "filmezi".
Milotáék - a téesz szorult helyzetében, a hiánygazdaság közepette - megismerkednek egy vándor-anyagbeszerzővel, egy derűs, még Milotánál is nagyobb pofájú svihákkal és életművésszel, akiben Milota a vásárcsarnok valamikori besúgó-piacfelügyelőjét, Wallinger Ferkót ismeri föl. Wallinger aztán Milotát Pesten nemcsak az anyagbeszerzés összes titkaiba avatja be, s nemcsak az ügyek intézésének kevésbé vagy nagyon síkos útjaira vezeti rá, hanem megismertet vele egy bohém - mulatásban, anekdotázásban, éneklésben-táncban és nőhódításban bővelkedő - életformát is.
Az egyik nőben Erka saját anyját véli fölismerni. Ezen a ponton "megállítja a filmet", és megkérdi Milotát, ki ez a nő. Ő nem emlékszik rá, sem az arcára, sem a nevére - egy nő volt, egyéjszakás kaland. Hogy ismerte meg? Valami csoport lehetett a szállodában - vagy a mezőgazdasági kiállítást jöttek megnézni, vagy a bentlakásos pártfőiskolások búcsúestéjén lehetett ez?, nem tudja.
Milota elmeséli, hogy milyen nevetséges szabálytalanság ürügyével buktatták le ellenfelei Wallinger Ferkót. Aki azonban Kohut Józsefhez fordult, s mivel sokat tudott a hajdani belügyes "vérbíró" viselt dolgairól, elérte, hogy ügyében Kohut bíráskodjon, és - Wallinger zsarolásától tartva - fölmentse őt. Később azonban őellene, Milota ellen is eljárást indítottak, és Wallinger Ferkó betyárbecsületből most is akcióba lépett Kohutnál, így úszta meg végül egy felfüggesztett büntetéssel. Holott épp attól tartott, hogy Kohut most fog bosszút állni rajta mint feleségének régi szeretőjén.

Erka hírt kap, hogy az anyja megbetegedett. Beutazik a városba, bemegy a kórházba, ahol az anyja most egyszerre dolgozik is, meg ugyanitt beteg is, kivizsgálásokra jár. Kiderült, hogy méhrákja van, de már áttétek is kialakultak.
Ne aggódjon Erka, mondja a mama, Rost Anna angyali derűvel, úgyis ez az élete, itt él a kórházban, dolgozik, amíg bír, aztán majd lefekszik valamelyik ágyra, kolléganői szépen fogják ápolni. Meséljen el akkor most már a mama őszintén mindent. Hogy Erka érzett-e már ellenállhatatlan vágyat egy gyerek után. Igen, feleli Erka, de egyik pasija sem akart tőle gyereket. A mama legalább meg tudta tenni, hogy nem volt férfi az életében, mégis megszülte őt - egyéjszakás kalandból, ennyit tud Erka. Mondja el most már a mama az egészet. Miután elhagyta a vőlegénye, meséli Rost Anna, ő nem akart más férfit, és egyetlen szerelmes éjszakája volt csak 1963-ban Pesten, egy ápolónői továbbképzés esti mulatságát követően. De még a nevét sem tudja annak a férfinak, akitől akkor teherbe esett. Mesélt-e az illető a méhekről? Nem, ő nem emlékszik, verseket mondott, de már nem tudja, miféléket.

Erka visszamegy a szeretetotthonba, és egymás után szakít Kohuttal és Milota Jánossal is.
Ez ugyanazon a napon történik, amikor váratlanul betoppan Zsófi néni fia, Hulina. Ahogy beletekint a színdarab próbájába, önkéntelen bárdolatlansággal leplezi le az anyját: Csak nem az ő családjuk történetét teszi a mama közprédává? És annyira meg akarta tartani a mama az ő kurvázó apját, hogy fölkínálta magát a kitelepítőnek?, na ő ezt el nem hiszi, és nem is érti.
Milota György pedig - noha tud mindent Wallinger Ferkóról - azt kezdi feszegetni, ki volt Zsófi néni férje, és biztos-e, hogy tényleg kitelepítették mint svábot. Hulina is csatlakozik a vádaskodáshoz: Miért hazudta ezt neki az anyja - holott az igazság az, hogy Wallinger itthon maradt. Milota pedig most már kiteregeti, hogy nagyon is jól ismerte Ferkót - nagy svihák volt (hogy volksbundistaként viselt dolgairól - amikkel az ÁVH zsarolta és besúgóvá tette - ne is essék szó), ő mindenesetre sokat köszönhet neki. Zsófi néni egyre nehezebben viseli, hogy mindenki kipakol a régi családi és történelmi ügyekkel csakúgy, mint a szerelmiekkel.
Amikor aztán Hulina bejelenti, hogy megvette az öregotthont (történelmi elégtételül, hiszen az államosítás előtt az övék volt, a mamája itt született), a házban pedig majd mulatót és motelt akar nyitni, az öregeket viszont kipaterolja - a lakók és Erka tiltakozása közepette Zsófi nénit szívroham éri, és holtan fordul le a székről.

A színelőadás meghiúsul, az öregotthon bezár. Az öreg Milota végleg kiköltözik a szőlőjébe, méhészkedik, és furcsa vállalkozásba kezd: Magnóba kezd beszélni - gyakorolva, újra- és újravéve szövegét.
Minthogy Erka állása megszűnt, ő pedig mindkét pasijával szakított, egy gyermekkórházba száműzi magát - szolgálati szobában lakó ápolónőnek. Itt éri a hír, hogy az anyja már haldoklik.
Rost Anna azt mondja lányának, hogy ő kibékült a sorsával, csak azt az egyet bánja, hogy most már soha nem ölelhet magához egy unokát. Erka most vallja be neki, hogy neki gyereke soha nem lesz, mert az előző évben terhes lett Kohuttól, aki őrjöngve zavarta el őt az abortuszra, ahol sikerült örökre meddővé tenni őt.
Még egyszer megkérdi anyját, hogy ki az ő apja. Nem tudja. És ki volt az a vőlegénye, aki elhagyta őt? Ezt elárulja végre: Kuhajda Samu, aki aztán téesz-elnök lett. Nős volt már, de az ígérte, elválik, évekig ment ez így. Végül ő, Anna adta ki az útját, amikor megtudta, hogy Kuhajda ősellensége a családjának - följelentette ugyanis őket '45-ben az igazoló bizottságnál mint "fasiszta svábokat". Amikor pedig Anna apja, Rost Ervin felelősségre vonta emiatt Kuhajdát, fölindultságában Rost szívrohamot kapott, s nemsokára meg is halt. Kuhajda viszont úgy hitegette őt éveken át, hogy erről az esetről nem szólt. De hogy azon a pesti éjszakán nem Kuhajda csábította-e el őt mégis, kérdi Erka. Esetleg Wallinger Ferenc? Vagy inkább Milota György? A mama nem akar válaszolni.
Anyja halála után Erka már Milotát képzeli - nyilván alaptalanul - annak a férfinak a helyébe is, aki az anyját elcsábította, s minthogy Kohutot ugyancsak Milota fiának tekinti, az a kényszerképzete, hogy mindhárman - Milota János, Kohut és ő - féltestvérek, és ez az az átok, amely kapcsolatainak boldogtalanságát okozta.
Milota János azzal a hírrel megy ki apjához a méheskertbe, hogy magára hagyott anyját ájultan találta otthon. A mamának súlyos cukorbaja van, és meg fog vakulni - közli az apjával, akit elhalmoz a szemrehányásaival. Meglátja a magnót és a kazettákat - de majd csak a halála után lehet meghallgatni, mondja az öreg.
Erka depresszióba zuhan, és elindul, hogy fölkeresse az öreg Milotát. A méheskerti tanyát azonban kihaltan, a méheket elvadultan találja - ami azt jelenti, hogy az öreg nem él -, ezért beül a méhek közé, és halálra csípeti magát velük.
Az utolsó jelenetben Milota János autón indul kifelé a faluból, megáll a lakatlan méheskertnél, bekapcsolja az autómagnót. Az öreg Milota hangja szólal meg, aki búcsúzik. Virrasztó gyülekezetet - rokonokat, barátokat - képzelt maga elé, azokhoz beszél, levezényelve önnön elsiratását. János mégis csak egyedül hallgatja őt. Az öreg bevallja, rosszat sejt, nem tudja, hogy Erka vajon, aki állítólag kereste őt a méheskertben, vajon hova tűnt. Végül az öreg Milota beismeri bűneit, s megosztja övéivel azt az örök kétségét is, hogy nem tudja, végül is hány gyermek maradt utána.